Hipotézis: 

A lökéshullám terápia valószínűleg hatékonyabb, mint a többi nem sebészeti eljárás, krónikus proximális hamstring-szindróma esetén.
Tanulmány Terv: Randomizált kontrollált klinikai tanulmány; Bizonyítás Szintje, 1.

Módszerek: 

2004. február 1. és 2006. szeptember 30. között negyven olyan hivatásos sportolót vontunk be, akik krónikus proximalis hamstring-szindrómában szenvedtek. A páciensek- kezelésenként 2500 impulzuson is lökéshullámot kaptak, 0.18 mJ/mm2  fluxussal, érzéstelenítés nélkül, 4 héten keresztül (SWT csoport, n = 20) -,illetve hagyományos konzervatív kezelést - nem szteroidos gyulladáscsökkentők, gyógytorna, és egy hamstring-izmokra való testmozgás programot (TCT csoport, n = 20). Az alanyok állapotát kiértékelték a kezelés előtt, majd 1 héttel később, majd 3, 6 és 12 hónappal a kezelést követően. A Vizuális Analóg Skála (VAS) fájdalom pontszámát és a Nirschl fázisértékelő skála (NPRS) mérését használtuk elsődleges eredményességi mutatóként.

Eredmények: 

A páciensek megfigyelési ideje átlag 10.7 hónap volt (skála, 1-12 hónap). Hat páciens kiesett a kutatásból, mert sebeszéti beavatkozás alá vetették magukat: 3 (mindegyik a TCT csoportból) 3 hónap alatt; 2 (1-1 mindkét csoportból) 12 hónap alatt távozott. Az elsődleges felmérési idő az első három hónap volt a kezelés elején. a VAS pontszáma 7 (P = .84), volt az SWT és a TCT csoportban a kezelést megelőzően, majd 3 hónappal később 2 és 5 pont(P < .001). Az NPRS pontszáma az SWT és a TCT csoportban is 5 pont volt a kezelés előtt (P = .48), majd 2 és 6 pont egyenként, 3 hónapot követően (P < .001). A kezelés után három hónappal, 17 alanynál a 20-ból (85%) az SWT csoport köréből, illetve 2-nél a 20-ból ((10%) a TCT csoport köréből 50 %-os fájdalomcsökkenés lépett fel (P < .001). Az SWT csoportban nem volt komoly komplikáció.

Konklúzió: 

A lökéshullám terápia biztonságos és hatékony kezelés a krónikus proximális harmstring-szindróma esetén.