A nagytompor fájdalom szindróma hátterében gyakran farokcsontgyulladás húzódik meg. Az extrakorporális lökéshulám teráipa a legtöbb gyulladással szemben hatékony.
A lökéshullám terápia hatékony krónikus nagytompor fájdalom szindróma esetén.
Tanulmány célja:
Esettanulmány ellenőrzése; Bizonyíték szintje, 3.
Harminchárom nagytompor fájdalom szindrómában szenvedő páciens alacsony energiájú lökéshullámot kapott (2000 lökés; 4 bar nyomáson, egyenlő 0.18 mJ/mm2; teljes energia fluxus, 360 mJ/mm2). Másik harminchárom páciens esetében ugyanezzel a betegséggel nem lökéshullám terápiát, hanem más (nem sebészeti) formával alkalmaztunk. A lökéshullám kezelés mindkét esetben érzéstelenítés nélkül történt. A változást vizuális analóg skálán (VAS), Harris-féle skálán, illetve Roles & Maudsley skálán értékeltük.
A vizuális analóg skála értéke 8.5 volt a kezelést megelőzőleg, a lökéshullám és a kontroll csoportnál egyaránt. 1 hónappal a kezelést követően a skála mérése a kontroll csoportnak 7.6, a lökéshullám csoportnak 5.1 (P < .001), 3 hónap után 7 és 3.7, (P < .001),12 hónap után 6.3 és 2.7 (P < .001). A Harris-skála mérése alapján ez az érték (a kontroll és lökéshullám csoportnál) 1 hónap után 54.4 és 69.8 (P < .001), 3 hónap után 56.9 és 74.8 (P < .001), 12 hónap után 57.6 és 79.9 (P < .001). A végleges vizsgálatnál a kiváló, jó, megfelelő és rossz eredmények száma a lökéshullám és a kontroll csoportnál 0 és 10 (P < .001), majd 3 és 8 (P < .001), majd 16 és 12 (P < .001) (szintén, 1, 3 és 12 hónap után). A khí-négyzet statisztikai program alapján a kiváló (1) vagy jó (2) Roles & Maudsley skálaértéket elért (azaz: eredményesen kezelt) páciensek százaléka magasabb a lökéshullám csoportban, mint a kontroll csoportban(P < .001).
A lökéshullám terápia hatékony a nagytompor fájdalom szindrómával szemben.
Még több tanulmány