Ez a tanulmány abból a célból jött létre,hogy megvizsgálja a mozgásszervi lökéshullám biológia mechanizmusát.
Ezek a tanulmányok arra hivatottak, hogy a mozgásszervi lökéshullám biológiai mechanizmusát vizsgálják. A teszteket nyulakon végeztük el, külön–külön az ínakon és csontokon, illetve ezek kapcsolódási pontjai is. A vizsgált végtagokat sokkhullámmal kezeltük, míg a kontroll csoportban a végtagok lökéshullámot nem tartalmazó szimulált kezelést kaptak. Az értékelések tartalmaztak hisztomorfológiai vizsgálatot, biomechanikai elemzést és az angiogén növekedési mutatók immunhisztokémiai vizsgálatait ( eNOS, VEGF, BMP-2, PCNA) is.
Eredményképpen a lökéshullám csoportban magasabb csonterő és szilárdság, illetve a csont-ín kapcsolati pontokon jobb szöveti szakítószilárdság mutatható ki, mint a kontroll csoportban. Továbbá a lökéshullám kezelés a kontroll csoporthoz képest jelentősen növeli az érújraképződést (neovaszkularizáció), ami a csont és ín felszínén lévő angiogén növekedési faktor megnövekedett aktivitásával van összefüggésben. A lökéshullám hatása idő- és dózisfüggő. Tehát a lökéshullámnak nagy hatással van a csont- és ínrendszerben, valamint a csont-ín kapcsolódásnál is. Kimutatható, hogy a lökéshullám biológia mechanizmusa stimulálja az angiogén növekedési faktor aktivitását és indukálja az érújraképzős növelését. Az érújraképződés nagy szerepet játszik a vérkeringés javításában, valamint a csont és ín helyreállításában.
Még több tanulmány